Fotó: Träger Gábor

Közösségünkben két rózsafüzér koszorú működik, melyek célja, hogy egy-egy koszorú/csoport minden nap a teljes rózsafüzért elimádkozza. És mindezt úgy, hogy egy-egy ember napi egy tized rózsafüzér elimádkozását vállalja. A rendszeres, havi titokcserék minden elsőszombaton az esti 6 órai szentmisék előtt vannak közös rózsafüzér-ima keretében.

Szeretnénk újabb rózsafüzér-koszorúkat indítani, ezzel is imára buzdítva közösségünk tagjait. A sekrestyében lehet jelentkezni.

A Rózsafüzér részei

Az apostoli hitvallás

A rózsafüzért hagyományosan a Hiszekeggyel, azaz az apostoli hitvallással kezdjük, amelyet a Niceai (Kr. u. 325), bővebb formáját a Konstantinápolyi Zsinaton (Kr. u. 381) állítottak össze (Ezt a hitvallást minden keresztény felekezet elfogadja, de az egyes részek értelmezésében nincs összhang, pl. a Katolikus Egyház, a szentek közössége kifejezéseit másként magyarázzák, stb.). Ennek a hitvallásnak az elmondása nyújtja az elkövetkező szemlélődés megalapozását.

Néhány vidéken a 70. zsoltár első versével kezdik meg a rózsafüzért: “Istenem, jöjj az én segítségemre, Uram, siess megsegíteni engem!”.

 

Az Úr imája – a Miatyánk

Mt 6,9-13. (vö. Lk 11,2-4)

A hitvallás után következik a Miatyánk, amelyet maga Jézus parancsolt számunkra (vö. Lk 11,2). (Ez egyben arra is figyelmeztet minket, hogy a kötött imának nagyon fontos szerepe van az imaéletben.) Minden rózsafüzér-tizedet a Miatyánkkal vezetünk be. “A Miatyánk mintegy alapja az Üdvözlégyek ismételgetése által kibontakozó krisztologikus-máriás elmélkedésnek, és a titokról való elmélkedést egyházi tapasztalattá teszi akkor is, ha egyedül végzik.” – írja a Rosarium Virginis Mariae kezdetű apostoli levélben II. János Pál pápa, aki maga is nagy híve volt a rózsafüzér imádkozásának.

 

Az Üdvözlégy

A Miatyánk után három Üdvözlégyet imádkozunk, majd egy Dicsőséget (“Dicsőség az Atyának…”). Ezt követően mindig egy Miatyánk után tíz Üdvözlégy imádság következik. Ezt a tíz Üdvözlégyet nevezzük egy tizednek, amelyet (a Miatyánkkal együtt) ötször ismétlünk meg, de minden tizedhez más ún. titkokat (lásd alább) imádkozunk hozzá, végigjárva Jézus életének egy-egy állomását, egy-egy misztériumát.

A rózsafüzér imaformáját a protestánsok általában három ok miatt vetik el. Egyrészről azért, mert Máriához szól. Másodszor, mert szerintük nem bibliai szempontú. A harmadik ok pedig az, hogy ismétléses (recitáló) és hosszú imádság.

Az a kifogás, miszerint a Rózsafüzér, és azon belül az Üdvözlégyek Máriának szólnak, és ezzel megsérti a hívő és az Úr kapcsolatát, egy tévesen értelmezett elgondolásból fakad. Ismét forduljunk II. János Pál leveléhez: “Egy dolog világos: ha az Üdvözlégyek ismétlése közvetlenül Máriához fordul, a szeretet aktusa ővele és őrajta keresztül Jézusnak szól.” (RVM 26.), azaz bár Máriát szólítjuk meg, de nem magáért a megszólításért, hanem azért, hogy Márián – a Jézushoz legközelebb álló személyen – keresztül szemléljük “Krisztus arcának szépségét” (uo. 1.), és újra és újra visszatérjünk a történelem azon szent pillanatához, Istennek azon hatalmas tettéhez, amely során “az Ige testté lett” (Jn 1,14). Olvassunk bele ismét a levélbe: “A Üdvözlégyek adják a rózsafüzér legnagyobb részét, s ettől lesz kiváltképpen máriás imádság. De épp a helyesen értett Üdvözlégy világosságánál látjuk meg tisztán, hogy a máriás jelleg nem ellenkezik a krisztologikus jelleggel, hanem éppen hangsúlyozza és kiemeli azt… E szavak az ég és a föld csodálatát fejezik ki, és rajtuk keresztül bizonyos értelemben megsejthető magának Istennek a gyönyörűsége legfőbb művének – a Fiú megtestülése Mária szűz méhében – szemlélése közben… Az Üdvözlégyek ismételgetése a rózsafüzérben Isten gyönyörűségének hullámhosszára hangol minket: ujjongás, csodálat, hódolatteljes meghajlás a történelem legnagyobb csodája miatt.” (uo. 33.). Tehát, Szent Pál kifejezésével élve, Máriát követjük (vö. 1Kor 4,16; 11,1; Fil 3,17; 1Tessz 1,6; 2Tessz 3,7; Zsid 6,12), amint ő az üdvtörténet nagy pillanatait szívébe fogadta, és el-elgondolkodott rajtuk (vö. Lk 2,19.51), és így tesszük ezt mi is vele együtt, hogy így a bennünk lévő Krisztus (vö. Róm 8,10; Kol 1,27; 1Jn 4,12) egyre növekedjék (vö. Lk 2,40.52).

Mindehhez egy több évszázados idő fogát kiálló imaszöveget használunk, amely számos vértanú és szent ajkán hangzott el számtalanszor. Hogy ez az imaszöveg mennyire bibliai ihletettségű, azt az egyes részek kielemzésénél láthatjuk majd.

A rózsafüzér nem könnyű imádság. Sokaknak eröltetettnek, monotonnak, vagy akár természetellenesnek tűnhet. Még a katolikusok között is sokan vannak, akik ezért nem imádkozzák, vagy ha imádkozzák is, gyorsan végigfutnak rajta, mondhatnánk “letudják”. A protestánsok magát az ismétléseket kritizálják (erre vonatkozóan egy másik írásban bizonyítottam, hogy az imaismétléseket a Szentírás is ismeri, és elfogadja). Akiket még nem érintett meg az imádság mélysége, hanem csak a felszínt látják és érzékelik, azok még lánccsörgést hallanak a rózsafüzér-szemek morzsolása közben, és nem hárfa-zenét. Ilyenkor a legtöbb esetben ott keresendő a probléma, hogy a rózsafüzért valami babonás szóhalmaznak, vagy csak egy külsőséges imaformulának tartják. A rózsafüzér kifejezetten szemlélődő ima, amelyre rá kell készülni lelkileg, és amelyre időt kell szánnunk. Ha ezt nem tesszük magunkévá, akkor az egyébként oly eleven ima üresen fog kongani a lelkünkben. VI. Pál szavaival: “Szemlélődés nélkül a rózsafüzér lélektelen test, s mondása azzal a kockázattal jár, hogy formulák mechanikus ismétlése lesz… A rózsafüzér mondása természete szerint nyugodt, szinte késleltetten lassú ritmust igényel, ami elősegíti az imádkozóban az elmélkedést az Úr élete misztériumairól, melyeket annak szívén keresztül lát, aki a legközelebb állt az Úrhoz, s melyekből elmondhatatlan gazdagság fakad.”

 

Első rész: Köszöntés

(Szószerinti idézetek a Bibliából)

 

“Üdvözlégy (Mária), kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

(Lk 1,28)

“Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse…!”

(Lk 1,42)

 

Második rész: A Rózsafüzér titkai

Bevezető titkok

Jézus,
aki hitünket növelje!”

(vö.: Lk 17,5)

Jézus,
aki reményünket erősítse!”

(vö.: Róm 15,13; Zsid 6,11)

Jézus,
aki szeretetünket tökéletesítse!”

(vö.: 2Kor 13,11; 1Jn 2,5; 4,12)

 

Örvendetes titkok

Jézus,
akit te Szent Szűz a Szentlélektől fogantál”

(vö. Mt 1,20-23; Lk 1,26-38)

Jézus,
akit te, Szent Szűz Erzsébetet látogatván hordoztál”

(vö.: Lk 1,39-56)

Jézus,
akit te, Szent Szűz a világra szültél”

(vö.: Mt 1,25; Lk 2,6-20)

Jézus,
akit te, Szent Szűz a Templomban bemutattál”

(vö.: Lk 2,21-39)

Jézus,
akit te, Szent Szűz a Templomban megtaláltál”

(vö.: Lk 2,41-51)

 

A Világosság titkai

Jézus,
aki a Jordán vizében megkeresztelkedett”

(vö.: Mt 3,13-17; Mk 1,9-11; Lk 3,21-22)

Jézus,
aki a kánai menyegzőn kinyilvánította Isten erejét”

(vö.: Jn 2,1-11)

Jézus,
aki meghirdette Isten Országát”

(vö.: Mt 3,2; 4,23; Mk 1,14-15; Lk 8,1)

Jézus,
aki a Tábor hegyén megmutatta isteni dicsőségét”

(vö.: Mt 17,1-8; Mk 9,2-9; Lk 9,28-36)

Jézus,
aki az Eucharisztiában nekünk adta önmagát”

(vö. Mt 26,26-28; Mk 14,22-24; Lk 22,19-20; 1Kor 10,16; 11,23-25)

 

Fájdalmas titkok

Jézus,
aki érettünk vérrel verejtékezett”

(vö. Lk 22,44; Mt 26,36-46; Mk 14,32-42, Lk 22,39-46)

Jézus,
akit érettünk megostoroztak”

(vö. Mt 20,19; 27,26; Mk 15,15; Lk 23,22; Jn 19,1)

Jézus,
akit érettünk tövissel koronáztak”

(vö. Mt 27,27-29; Mk 15,16-20; Jn 19,2-5)

Jézus,
aki érettünk a keresztet hordozta”

(vö. Mt 27,31-34; Mk 15,22-23; Lk 23,26-33; Jn 19,16-17)

Jézus,
akit érettünk keresztre feszítettek”

(vö. Mt 27,45-56; Mk 15,33-41; Lk 23,44-49; Jn 19:30-37)

 

Dicsőséges titkok

Jézus,
aki a halálból feltámadott”

(vö.: Mt 28,1-10; Mk 16,1-11; Lk 24,1-12; Jn 20,1-18)

Jézus,
aki a mennybe fölment”

(vö.: Mk 16,19; Lk 24,50-51)

Jézus,
aki nekünk a Szentlelket elküldte”

(vö. ApCsel 2,1-12)

Jézus,
aki téged, Szent Szűz, a mennybe felvett”

(vö. Zsolt 132,8; Lk 1,48-49; Jel 12,1-18)

Jézus,
aki téged, Szent Szűz a mennyben megkoronázott”

(vö. Zsolt 45,10; 1Kor 9,25; 2Tim 4,8; Jak 1,12; 1Pét 5,4; Jel 2,10; 12,1)

 

Ez a titok rész a rózsafüzér középpontja, és egyben központja is. A rózsafüzérről szóló Rosarium Virginis Mariae című apostoli levélben a következőket írja II. János Pál: “Az Üdvözlégy súlypontja, mintegy fordulópont a két rész között: Jézus neve… Épp Jézus nevének és az ő titkának a hangsúlyozása jellemzi a rózsafüzér tartalmas és gyümölcsöző imádkozását.” (33.) A titok kimondása után néhány pillanatnyi csend következik, de több helyen akár pár perces csendet is tartanak ilyenkor – követendő példaként említve. Ez a magasztos csend a szív felajánlása, belemerülés a titok mélyébe, amelyben hagyjuk magunkat átitatni, majd ezzel feltöltekezve folytatjuk az imát.

 

Harmadik rész: a kérés

“Asszonyunk!”

Ez egyedül a magyar fordításban szerepel. Utalva Szent István királyunk országfelajánlására, és a Magyarok Nagyasszonya címre.

A címhez vö.: Jel 12,1.17.

 

“Szűz Mária, Istennek szent anyja!”

Eredeti fordításban: “Szent Mária, Istennek anyja!”

  1. Szent Mária

A szent jelző mint keresztényt is megilleti Máriát (vö. Ef 1,1; Fil 1,1; Kol 1,2), főként, ha tekintetbe vesszük, hogy ő volt az első keresztény (vö.: Lk 1,45). Továbbá természetszerűleg is a Szentháromság második Isteni Személyének szülőanyjának szentnek, Isten által elválasztottnak kell lennie. Miként Newman mondta: “Ha egyszer fölfogtuk azt, hogy Mária az örök Istent gyermekként szülte, táplálta, védte és ápolta, mi szabhat határt a gondolatok gazdag áradásának, melyeket az ilyen eszme kivált? Milyen áhítatnak és csodálatnak kell eltöltenie azt a tudatunkat, hogy egy teremtmény ily bensőséges kapcsolatba került az Istenséggel?” (Certain Difficulties II. 82)

  1. Istennek anyja

vö.: Lk 1,43: “az én Uramnak anyja”; Gal 4,4: “az Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született”.

Mária szülte Jézust, akiben fogantatásától kezdődően két természet volt. Az Istené és az emberé. Tehát Mária nemcsak az ember Jézust szülte meg, hanem a második Isteni Személyt is, aki egylényegű az AtyaIstennel. Az Istenszülő Mária címet legelőször Órigenész (+254) használta, majd az Efezusi Zsinat kánonban mondta ki a cím jogosságát. De ugyanez kerül kifejezésre azon a Sub tuum praesidium-nak nevezett imában is, amelyet az Egyiptomban talált Rylands papírusz őrzött meg, és amely Kr.u. 250 előtt keletkezett: “Oltalmad alá futunk, Istennek szent Szülője…”.

 

“imádkozzál érettünk, bűnösökért”

Ez a formula több korai kérőimában és bűnvallomásban is szerepel.

Imádkozni másokért a Bibliában: pl. 1Tim 2,1.3: “Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk előtt” (vö. Mt 5,44-45; Róm 15,30; 2Kor 1,11; 9,14; 13,7.9; Ef 6,18-19; Fil 1,19; Kol 1,3.9; 4,3; 1Tessz 5,25; 2Tessz 1,11; 3,1; 2Tim 1,3; Filem 22; Zsid 13,18-19; Jak 5,14-18; 1Jn 5,14-17) Halottakhoz imádkozni? Nem, hanem élőkhöz! Ugyanis hisszük, hogy a szentek nem halnak meg, hanem Istennél tovább élnek földi életük befejeztével. “Vagy nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusra, az ő halálára keresztelkedtünk meg? Eltemettek tehát vele együtt a halálba a keresztség által, hogy amint az Atya dicsősége feltámasztotta Krisztust a halálból, éppúgy mi is új életet éljünk.” (Róm 6,4-5.) “Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?” (Jn 11,25-26). Így az üdvözült lelkek és az angyalok segíthetik imáikkal a földi embereket (vö. Lk 16,27.30; Zsid 1,13-14; Jel 1,4; 5,8; 8,3-5; Sir 46,20; Zsolt 34,8; 91,11; Jer 15,1; Zak 1,12-13; 2Makk 15,12-16).

 

“most és halálunk óráján. Amen.”

Ez a kifejezés több helyen megtalálható a 3. századtól kezdve.

 

A Szentháromság dicsőítése – Gloria Patri

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben, most és mindörökké! Ámen.

A 4. századtól használják (jelenlegi formáját a 7. századtól). Hagyományosan a zsoltárokat zárták vele le.

(Fel)

 

A Rózsafüzér kialakulásának vázlatos története

Írország, Kr. u. 800-900

Történészek állítják, hogy a rózsafüzér eredete a 9. századi Írországban van. Abban az időben, ahogy ma is, a 150 zsoltárt tartalmazó Zsoltárok könyve nagyon fontos imakönyv volt a szerzetesek körében. A szerzetesek és a papi klérus tagjai is, órákon keresztül recitálták vagy kántálták ezeket a zsoltárokat (ez fontos szerepet játszott a zsolozsma kialakulásában is). A kolostor környékén élő emberek csodálták és tisztelték ezt az állhatatos imádkozási szokást, de mivel sem olvasni nem tudtak, sem megjegyezni a hosszú zsoltárokat, így bánatukra, ők nem gyakorolhatták ezt az imaformát.

Az első állomás

Egy ír szerzetes indítványozta a kolostor környékén élő embereknek, hogy imádkozhatnának a 150 zsoltár helyett 150 Miatyánkot, s hogy számolni tudják az imákat, tegyenek egy erszénybe 150 kavicsot. Ezt az imamódszert már Remete Szent Pál is alkalmazta (Kr. u. 419). Később egy kötélre kötöttek vagy 150 vagy 50 (a 150 egyharmadát) csomót, és ezt használták a számolásra. Végül egy kis zsinór terjedt el, melyre 50 darab kisebb fadarabot kötöttek rá.

A második állomás

Damiáni Szt. Péter (+ 1072) említést tesz arról, hogy ehhez az imaformához elkezdték hozzáadni az Angyali üdvözletet (Lk 1,28). Nemsokára az Angyali üdvözlet átveszi az 50 Miatyánk helyét, illetve a két imádságot egyesítették.

A harmadik állomás

Néhány középkori teológus a 150 zsoltárt Jézus Krisztus életének, halálának és feltámadásának elfátyolozott titkainak tartotta. Összeállították ennek megfelelően “A mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus zsoltároskönyvé”-t. Ez 150, Jézus tiszteletére szóló dicséretet tartalmazott. Nemsokára Máriának is állítottak össze egy ilyen zsoltárkönyvet, de 150 dicséret helyett 50 dicséretet számoltak, és ezt hívták “rosarium“-nak (rózsakertnek), avagy virágcsokornak.

A negyedik állomás

1208-ban megjelenik a Szűzanya Szent Domonkosnak, és mint új és hathatós fegyvert ajánlja neki a rózsafüzért. Domonkos “feléleszti és elterjeszti” rendjében, és a rendhez közelállók között a rózsafüzért.

Az ötödik állomás

Kr. u. 1365 körül az Üdvözlégyeket tizedekre csoportosították és egy Miatyánkot szúrtak minden tized elejére.

A hatodik állomás

Kr. u. 1409 táján alkalmi gondolatokat – meditációkat – csatolnak az egyes Üdvözlégyekhez, főként a rosariumból.

A hetedik állomás

Kr. u. 1470-től a Domonkos-, a ciszterci és a karthauzi rend elterjeszteni az egész Nyugati Egyházban az “új rózsafüzért”.

A nyolcadik állomás

1400-1500 között a 150 Üdvözlégyhez tartozó gondolatokat fametszeteken is ábrázolták. Ez azonban a képek nagy száma miatt a gyakorlatban nem vált be. Így a képes rózsafüzér megrövidült, és egy kép – Jézus életének, halálának és feltámadásának valamelyik titka – egy Miatyánk alá tartozott, ahogy ma is tartozik.

A kilencedik állomás

Kr. u. 1700. Montfort Szent Lajos megírja azt a leggyakoribb titok-csoportot, amelyet ma is használunk.

A tizedik állomás

  1. János Pál pápa a harmadik évezred előkészületi éveként meghirdeti a rózsafüzér évét, és bevezeti a világosság rózsafüzérének titkait..

(forrás: http://www.depositum.hu/rozsafuzer.html)